A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szervezésében folytatódott a „Történeti kertek Komárom–Esztergom vármegyében” című vándorkollégium, amely a vármegye kertművészeti örökségét és annak mai üzenetét helyezte fókuszba. Bajna után a következő állomás Oroszlány és a majki Kamalduli Remeteség volt, ahol a résztvevők közösen gondolkodtak a történeti kertek kulturális, pedagógiai és turisztikai szerepéről.
A program az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központban kezdődött. A rendezvény résztvevőit Takács Károly polgármester köszöntötte, aki beszédében arról a felelősségről beszélt, amely a Majkon fekvő Kamaduli Remeteséghez köti a várost. A 3,5 milliárd forint értékű örökséget nemcsak fenntartani kell az önkormányzatnak, hanem minél szélesebb körben megismertetni az emberekkel, újabb és újabb attrakciókat kitalálni, és folyamatosan fejleszteni a műemlékegyüttest.
Sylvester Edina Ormos Imre emlékérem-díjas tájépítész köszöntőjében nemcsak az épített majki örökségről, hanem a kamaduli szerzetesrend szerepéről és fontosságáról is beszélt. A majki remeteséget úgy írta le, akár egy kis ékszerdobozt a Vértes ölelő karjában. Borsó Tibor, a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság elnöke beszédében kiemelte, hogy a tudásátadás a népfőiskolai mozgalom egyik legfontosabb alappillére. Ennek szellemében vállalta magára a tatai Társaság a vármegyét bejáró Vándorkollégium megszervezését.
A köszöntőket követő előadások a történeti kertek különböző aspektusait mutatták be: Horváth Ágota Mária a Nemzeti Művelődési Intézet Komárom-Esztergom Vármegyei Igazgatóságának megbízott igazgatója a történeti kerteket mint kultúraformáló tényezőket elemezte, kiemelve azok szerepét az oktatásban és közösségépítésben. – Az emberi kultúra csak közösségi létben létezhet – fogalmazott, majd a kultúraközvetítés mai nehézségeiről és felelősségéről is beszélt. Őt követte Sárossy Péter művészettörténész, aki előadásában a majki remeteség 18. századi örökségét és 21. századi lelkiségét kapcsolta össze, „Paradicsom a tövis és bojtorján világában” címmel.
Az előadások sorát Klagyivik Mária tájépítész zárta, aki a majki kolostoregyüttes történeti kertjeinek sorsát mutatta be „A remetekertektől a turisztikai attrakcióig” címmel, hangsúlyozva, hogy a táj és a történet együtt adja meg a hely szellemiségét.
A nap folyamán többször is visszatérő gondolat volt, hogy a történeti kertek nem csupán műemlékek, hanem élő tanulási terek, ahol a természet és kultúra találkozása közösségi élménnyé válhat. A szakemberek szerint ezek a helyszínek hidat képezhetnek múlt és jelen között, és alkalmasak lehetnek környezeti nevelésre, identitásformálásra és helyi érték megőrzésre is.
Az oroszlányi művelődési központban a Vándorkollégium részeként megnyílt a „Magyarországi történeti kertek inventarizációja – Komárom–Esztergom vármegyében (2017–2024)” című roll-up kiállítás is, amely 33 történeti helyszínt mutat be, és több héten át látogatható Oroszlányban.
A délutáni program már a Majki Kamalduli Remeteségben zajlott, ahol Klagyivik Mária és Sárossy Péter előadók vezették a tematikus sétát. A résztvevők a kert és az épített örökség kapcsolatát vizsgálták, majd csoportos műhelymunkában dolgoztak ki jó gyakorlatokat a történeti kertek –elsősorban a majki helyszín– megőrzésére, oktatási és turisztikai hasznosítására. A workshop kérdései éritették –a teljesség igénye nélkül– a helyi közösségek és fiatalok bevonását a programokba, esetleges kortárs kiállítások szervezését, amelyek segíthetnek hidat képezni a múlt és a jelen között, illetve azt, hogyan lehetne a látogatókat arra ösztönözni, hogy használják ki a kert adta lehetőségeket.
A vándorkollégium-sorozat 2025 és 2027 között a vármegye tizenhárom településén valósul meg, minden állomás más-más tematikával. A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság egyedülálló programsorozatának célja, hogy különböző tudományágak és szakmák összekapcsolásával mutassa be a történeti kertek sokrétű értékeit, és ösztönözze azok mai hasznosítását oktatási, közösségi és örökségvédelmi szempontból.
