Névadónk: Magyary Zoltán

“A közigazgatás a közönségért van, ebben mindenki egyetért. Hogy azonban a közigazgatás a közönség számára mindazt nyújtja-e, amiért van, ebben a tekintetben a vélemény nem ilyen egyöntetű.”

Névadónk, Magyary Zoltán

MAGYARY ZOLTÁN

(1888 – 1945)

Katonatiszt családban született Tatán (1888. június 10.), így kevés időt töltött szülővárosában. A piaristáknál folytatott középiskolai tanulmányait követően államtudományi oklevelet (1910), majd jogtudományi doktorátust szerzett. Angol, német és francia nyelven beszélt, s folyamatosan bővítette ismereteit itthon és a külföldi tanulmányutak alkalmával.

A háború elől menekülve 1944-ben feleségével, dr. Techert Margit filozófussal együtt Tatára költöztek, majd Héregen, az erdészházban bújtak meg a front közeledtével. A háborús harcokat kísérő kegyetlenkedés elől mindketten az önkéntes halált választották 1945. március 24-én. Tatán a Környei úti temetőben alusszák örök álmukat.

A közigazgatás és az emberek c. vizsgálat és felmérés megjelenését követően számos gyakorlati kezdeményezés fűződik nevéhez, amely a város és vidéke fejlesztését, fejlődését szolgálja. A volt Tata és Tóváros fejlődése érdekében írta meg “Mi lesz Tatatóvárosból?” c. röpiratát, és 1938-ban meg is történt a két település egyesítése, hogy néhány példával bizonyítsuk megállapításunkat. Ennek egyik jelentős eleme volt a népfőiskolai képzés elindítása (1940), melyen a megye számos településéről vettek részt fiatalok, hogy korszerű ismeretekkel gazdagodjanak és “jó polgárként” átgondolják a tennivalókat saját településük fejlesztése érdekében is.

A városban Magyary nevét viseli a művelődési ház. 1996-ban a szintén róla elnevezett népfőiskola emléktáblával jelölte meg Magyary szülőházát (Bercsényi u. 3.). Magyary munkásságának állított emléket a Tata Barátainak Köre születésének 100. évfordulója alkalmából a volt Tóvárosi Községháza (Ady E. u.) épületének falán.

A népfőiskola kezdeményezte továbbá, hogy Héreg községben (K-E megye) alakítsunk ki emlékhelyet, ahol életük lezárult. Az emlékhely a helyi és a tatai önkormányzat támogatásával 2003-ban elkészült, a felállított emlékoszlopot Gengeliczky László tatabányai faműves készítette.

Magyary Zoltán professzor 2003-ban posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.

A Tatai Helytörténeti Egyesület szervezésében, 2004-től szobor is őrzi Magyary Zoltán emlékét az Öreg-tó partján, a Cifra malom mellett. Alkotója Balás Eszter szobrászművész (Budapest).

Magyary Zoltánnak állít emléket Bereményi Géza Tanítványok (1985) c. filmje is.

Tudományos tevékenységének fontos mutatója számtalan publikációja, amelyek közül a legfontosabb szakmai összefoglalók a következők:

  • A magyar tudománypolitika alapvetése, Bp. 1927.
  • A magyar tudományos nagyüzem megszervezése: nyolc év a magyar tudományos élet kormányzatában, Pécs, 1931.
  • A magyar közigazgatás tükre: közigazgatásunk ügyei és eljáró szervei, Bp. 1932.
  • Mi lesz Tatatóvárosból? : Tatatóváros a jövőben, Bp., 1938.
  • A közigazgatás és az emberek. Ténymegállapító tanulmány a Tatai Járás közigazgatásáról,  Bp. 1939. (Kiss Istvánnal közösen)
  • Magyar közigazgatás: a közigazgatás szerepe a XX. sz. államában: a magyar közigazgatás szervezete, működése és jogi rendje, Bp. 1942.

Munkásságának főbb állomásai: