BESZÁMOLÓ a MZNT nemi esélyegyenlőség projektje alatt megvalósult rendezvényekről

2019. április 4-én hazai és határon túli szakemberek és érdeklődők részvételével valósult meg Re-Start avagy Egy asszony – több élet című műhelymunkánk. A rendezvény a tatai piarista rendház felújított szárnyában zajlott. A műhelymunka két meghívott vendége, Matheidesz Dóra, a b.boom kismama divatbolt megálmodója és Stipsits Ibolya fotóművész már a meghívón elárulta magáról: nem mindennapi kitárulkozást ígérnek, hiszen a téma – a női újrakezdés – tömegeket érint évente, mégsem foglalkozunk vele a megfelő mélységben. 

Mivel a résztvevők nem ismerték egymást, sőt a helyi és környékbeli szakembereken túl a felvidékről is érkeztek résztvevők, ugyanakkor egy olyan témát terveztünk több irányból körbejárni, ami személyesen is érintett többeket, a műhelyt a szakmai vezető, Illés Kádek Katalin megnyitója után egy rövid programismeretetéssel, majd egy  bemutatkozó körrel nyitottuk. Ennek során megtudtuk, hogy a népes csoport tagjai a legkülönbözőbb szakmai területekről érkeztek. A hazai résztvevők közt akadt vállalkozó, muzeológus, pedagógus és kisgyermekes édesanya, aki jelenleg nem aktív munkavállaló. Jelen voltak a megyei foglalkoztatási osztály munkatársai, munkaerőpiaci tanácsadók, a műhelymunkába bekapcsolódtak egyesületünk aktív tagjai, illetve 4 fő felvidéki szakember, egy közgazdász édesanya, aki civil szervezetet vezet (FÉSZEK CSALÁDI KÖR), akit a párja és karonülő gyermekük is elkísértek, illetve két pedagógus a rév-komáromi Speciális Alapiskola tanári karából (egyikük pályaválasztási tanácsadó), ahol sajátos nevelési igényű tanulókat oktatnak általános iskolai rendszerben, köztük számos hátrányos helyzetű gyermeket. Ők is gyakorta szembesülnek a nők kiszolgáltatott helyzetével a családon belül és a munkaerőpiacon egyaránt. Megosztott tapasztalataik tanulságos elemei voltak a műhelymunkának, amely során a nemi esélyegyenlőséget érintő, a határ két oldalán tapasztalható hasonlóságok és különbözőségek összehasonlítására is sor került. Azt tapasztaltuk, hogy a Duna északi oldalán a családszerkezet sokkal konzervatívabb, talán csak a nagyvárosokban, Komáromban, Ógyallán, Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen, Érsekújvárott ennyire nyitott és egyenlő esélyekkel működő, mint Magyarországon. Odaát a nők és asszonyok sokkal inkább szorulnak a hagyományos női szerepekbe és a helyi közösség sem könnyen tolerálja a haladó szellemű hölgyeket, különösképpen a korábbi generációk tagjainak okoz nehézséget, ha a fiatalok mintát váltanának. Emiatt sok a családon belüli nézeteltérés. 

Mindkét előadó leírta azt a sajátos élethelyzetet, amely őket az újragondolásra, a váltásra ösztönözte. A női szerepek sokszínűségét mutatja, hogy más-más helyzet indította kettejüket a továbblépésre. Ibolya örök megújuló, igazi élethosszig tanuló egyéniség. Dóra azonban egy nagy lépésre kellett rászánja magát sok sorsdöntő kérdésen túl. Egyikük kisgyermekekkel, másikuk önállósodó fiatal gyerekekkel indult új utat keresni. Megosztották, mi segítette, mi hátráltatta őket, s hogyan tudtak a legnehezebb helyzetekből kilépni. 

Arra a kérdésre, hogy a család és a baráti kör mellett hova fordulhat egy nő, ha szakmai váltást tervezne, mindkét ország képviselői arra jutottak, hogy a munkaügyi központoknak ugyan vannak a nők vállalkozóvá válását támogató programjaik, de ezek egyrészt nem általánosan elérhetőek mindenki számára, másrészt inkább a technikai részletekre összpontosít, semmit a szakmai felkészítésre. Az újrakezdőket támogató mentorálásról nem hallottak a résztvevők. Magyarországi tapasztalatok a coach szerepét emelték ki, ugyanakkor a résztvevők hangsúlyozták, hogy elenyésző azoknak a nőknek a száma, akik jelentős összeget tudnának arra szánni, hogy szakmai támogatást kérjenek. A családfenntartás elemészti a hölgyek jövedelmét, ha havonta le tudnak belőle csípni egy könyvre, félévente egy új cipőre valót, már boldogok, coach-ra költeni huzamosabb ideig nem tudnának. A férjnek nem mernek előhozakodni egy ilyen kérdéssel, mert korábbi tapasztalatuk alapján elutasítás lenne a válasz. Ritka az a család, ahol a nő előmenetelébe anyagilag is történik tartósan befektetés. Többen számoltak be arról, hogy elkezdtek egy nyelvtanfolyamot, de aztán a gyerek angol órája/jogosítványa/zeneiskolája fontosabb lett, így az anya abbahagyta a képzést. Tanulságos az az észrevétel is, hogy mindkét meghívott vendég egyedül, társ támogatása nélkül lépett tovább. Talán mert kénytelen volt így is megélni és csak előre tudott menekülni. Dóra válás és rákbetegség után lett vállalkozó, Ibolya a férje által kezdeményezett válás után lett elismert fotóművész. Házasságban (talán) nem jutottak volna idáig.  

A műhelymunka 6 órában valósult meg, reggel regisztrációval indult, s a kiscsoportos rész előtt ízletes szendvicsebéddel kínáltuk a résztvevőket. Kávé, tea, üdítők, sós és édes péksütemény folyamatosan elérhető volt a rendezvény alatt a résztvevők nagy megelégedésére. A könyvtárszoba jelleg a rendház vezetését dícséri, mely méltó környezetet biztosított a rendezvény számára. A résztvevő szakemberek hónapokkal később is örömmel emlékeznek a tartalmas előadásra, Dóra és Ibolya élettapasztalatainak őszinte megosztására és a megfogalmazott ajánlásokra.