Tisztelt Népfőiskolai Társaság!
Kedves Olvasó!
Nagy öröm és kivételes megtiszteltetés számomra, hogy a 2025-ös évben én vehetem át a Magyary Népfőiskolai Társaság által adományozott Magyary-díjat.
Másodéves államtudományi szakos hallgatóként sikeresen felvételt nyertem a Magyary Zoltán Szakkollégiumba, amely azóta nagyban meghatározta az egyetemi éveimet és a közigazgatáshoz való hivatástudati hozzáállásomat. Végzős egyetemistaként meggyőződésem, hogy olyan közösséghez tartozzunk, amely nemcsak szakmailag segít, hanem emberi fejlődésünkben is inspirál. A Szakkollégiumban eltöltött éveim során mindezen területeken lehetőségem volt fejlődni – nem kis részben az itt megismert emberek és közös célok által.
Felvételem óta aktív tagja vagyok a Szakkollégiumnak, ahol harmadéves koromban vezetői pozíciót töltöttem be. Az ezzel járó feladatok nemcsak felelősséggel, de kihívásokkal is jártak, azonban e próbatételek hozzájárultak a közösség és az egyén fejlődéséhez egyaránt.
Úgy vélem a tapasztalat és a tudás akkor teljes, ha másokat is gazdagít, hiszen környezetünk folyamatos fejlesztése elengedhetetlen, különben lemaradunk a változó tényezőkhöz való alkalmazkodásban. Ezért fordítottam különös figyelmet arra, hogy támogassam a fiatalabb szakkollégisták fejlődését. Számos olyan esemény megszervezésében vettem részt – sőt több esetben vezettem azokat – amelyek nemcsak számukra, hanem számomra is emlékezetes és értékteremtő pillanatokat eredményeztek. Emellett gyakorlati útmutatással is segítettem őket a közigazgatási pályára való felkészülés során, amit a későbbiek során is folytatni kívánok.
Az elmúlt évek során számos szakmai programon és eseményen vehettem részt – itthon és külföldön egyaránt – melyek következtében rendkívül értékes ismeretekre tehettem szert. Részt vettem tudományos konferenciákon, tanulmányi utakon, valamint egyes közszolgálati intézmények munkájába is betekintést nyerhettem – utóbbihoz hozzátartozik, hogy másodéves egyetemista korom óta a központi közigazgatásban dolgozok.
Összességében a díj nemcsak személyes mérföldkövet jelent számomra, hanem motiváló visszajelzés is arról, hogy a választott utam helyes, és érdemes tovább haladnom rajta. Egyben továbbra is példamutató magatartást szükséges tanúsítanom, hogy másokat is bátorítsak a tenni akarásra, a szakmai fejlődésre és a közösség iránti elkötelezettség megerősítésére.
Így a munka nem ért véget, épp ellenkezőleg: most kezdődik csak igazán.
Gion Márton Gábor
