Esztergomban folytatódott a vármegyénk történeti kertjeinek felfedezését szolgáló Vándorkollégium-sorozat december 4-én. A Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság rendezvénye a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében várta az érdeklődőket, ahol a szakralitás és a tájkertészet összefüggései kerültek előtérbe.
A házigazda település képviseletében Steindl Balázs alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket.
– Nincs is alkalmasabb helyszín e témák megvitatására, mint a királyi és érseki székhely, a magyar kereszténység bölcsője, Magyarország első városa, Esztergom – mondta beszédében az alpolgármester, majd hozzátette: – A Várhegy, a Bazilika, az alatta elterülő történelmi városrészek és a Dunakanyar festői panorámája maga a táj is egy hatalmas, élő emlékmű. A szakralitás és a tájkertészet metszéspontja pedig éppen itt, e táj ölelésében érhető tetten a legtisztábban. Gondoljunk csak a Várhegyre, államalapításunk helyszínére, amely nemcsak a világi hatalom, de a magyar keresztény egyház központja is volt. A táj maga vált a nemzeti és vallási azonosságunk szimbólumává.
Steindl Balázs beszéde után Borsó Tibor, a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében a Vándorkollégium jelentőségét hangsúlyozta, és a programsorozatot elhelyezte a népfőiskola három évtizedes működésének ívében. Mint mondta, a mai népfőiskola a 85 évvel ezelőtt alapított Tatai Népfőiskola és Magyary Zoltán szellemi örököseként működik tovább, és a Vándorkollégium sorozat is ehhez a hagyományhoz kapcsolódik: felkelti a kíváncsiságot, érdeklődést, és tudást visz el a különböző helyszínekre. Zárásként egy ide passzoló rövid verset is megosztott a jelenlévőkkel:
Képes Géza: A népfőiskola-építők
Van olyan szellemi hatalom
mely mint a centripetális erő
középpontjába ránt
ifjakat,
öregeket
férfiakat,
nőket
egyaránt
kik csak ezt az egyet érzik: hiszem
és csak ezt tudják: akarom.
Ők itt együtt, közül-akaratul
a vak száguldások messze túl
megismerik
egymást
és a
s egy új morálnak gyújtanak lángot.
világot
A szakmai előadások során dr. Török Csaba atya Esztergom egyházi értékeiről beszélt, kiemelve, hogy sok olyan különlegességet őriz a város, amelyről még a helyi lakosok is alig tudnak. Elsőként a Főszékesegyházi Kincstárról beszélt, amely Közép-Európa legjelentősebb ötvös- és textilgyűjteménye. Jelenleg is két doktorandusz jár ide kutatni Németországból. Egyikük például a Luxemburgi Zsigmondhoz köthető három szarvserleget kutatja, amelyet nemcsak az tesz különlegessé, hogy Esztergomban egy hármas szett található belőle, hanem azért is kuriózum, mert ezt jelenleg is használják liturgikus célra: a három szent olaj tárolására. A Bazilika plébánosa a Prímási Palotáról és annak kertjéről is beszélt a jelenlévőknek. A dolog érdekessége, hogy egy időben orangerie-vel is rendelkezett a palota, de ezt később lebontották. – A Prímási Palota ad otthont a Keresztény Múzeumnak, ami az egyik legjelentősebb középkori gyűjtemény. A Budapesti Nemzeti Galéria mellett itt van a legnagyobb szárnyas oltár beleértve a garamszentbenedeki úrkoporsót is – magyarázta a plébános. A Főszékesegyházi Kincstár igazgatója még számos egyéb érdekességről is beszámolt előadásában, amelyek mindegyike azt bizonyítja, hogy Esztergomba érdemes ellátogatni, hiszen rengeteg egyedülálló kincset őriz a város.
Dr. Sárospataki Máté egyetemi docens, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tanszékvezetője elsősorban az esztergomi tájban megjelenő szakralitásáról beszélt. Előadásában többek között a szakrális helyekről, a tájban megjelenő szenttiszteletről, a magyar táj és szakralitás viszonyáról beszélt. – A szakrális szobrok a magyar történelem olyan hagyatékai, sarokkövei, amelyek örökségvédelmi, tájépítészeti és kulturális szempontból jelentős nemzeti értékeket képviselnek, ezért különösen fontos kutatásuk, megőrzésük és áthagyományozásuk az utókor számára. Ha nem értjük a magyar táj szentjeinek jelentőségét, akkor a magyar tájra vonatkozó tájolvasatunk hiányos és érthetetlen marad. Fontos ismerni a hagyományokat és miérteket, hogy tudatosan és otthonosan járhassunk a magyar vidékeken, értő módon olvashassuk a táj jeleit – magyarázta.
Az előadások sorát Gecséné dr. Tar Imola és dr. Takács Katalin a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docensei és az Ormos Imre Alapítvány kuratóriumi tagjai közös prezentáció keretében osztották meg saját kutatásaik eredményeit a történeti kertek vonatkozásában, és számoltak be a kiállítás alakulásáról.
Az előadások mellett a résztvevők megtekinthették a „Magyarországi történeti kertek inventarizációja – Komárom–Esztergom vármegyében (2017–2024)” című roll-up kiállítást is, amelyet a következő hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztergomi épületében tekinthetik meg.
A délutáni műhelymunkát Horváth Viktória, a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársa vezette, aki inspiráló beszélgetés keretében mutatott be néhány jó gyakorlatot – elsősorban Tatáról. A csoportos foglalkozáson pedagógusok, szakemberek és laikus érdeklődők is részt vettek.
– Mindenképpen hasznos volt, hiszen sokkal gyakorlatiasabb volt az előző műhelymunkákhoz képest. Kaptunk egy új perspektívát arra, hogy a hasonló területen dolgozó munkaszervezetek, milyen más és más módszereket alkalmaznak a hatékonyság érdekében – értékelte a délutáni programot Farkasdi Tünde, a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szakmai vezetője.
A rendezvényt vezetett séta, látóút zárta az Esztergomi Várhegyen, az Ormos Imre Alapítvány szakembereinek közreműködésével.
Esztergom szakrális környezeti örökségének néhány meghatározó eleme
Az esztergomi állomás kiemelten foglalkozott a város egyedülálló szakrális örökségével, amely Magyarország történeti és táji identitásának egyik legfontosabb sarokköve. A vezetett séta külön figyelmet szentelt az alábbi értékeknek:
1. Esztergomi Várhegy – a nemzet szakrális központja
A Várhegy tájszerkezeti és szimbolikus jelentősége a középkor óta meghatározó. Mint természetes magaslat, a Duna fölé emelkedve a kereszténység magyarországi központjává vált, és évszázadokon át alakította a város szakrális látképét.
2. A Bazilika kertje és környezete
Az Esztergomi Főszékesegyház körüli terület nemcsak épített örökség, hanem jelentős történeti kert is. A teraszos kialakítás, a kilátópontok, a szimbolikus növényhasználat és a panoráma a Duna felé mind a 19. századi kertépítészeti hagyományokat őrzik.
3. A Szent István koronázási emlékhely táji környezete
A királyi palota és a Szent István-terem környékének rekonstrukciója rávilágít arra, hogy a középkori udvar nem pusztán épületek együttese volt – kertrészek, udvarok, védművek és díszkertek kapcsolódtak össze egy szakrális központban.
4. A Víziváros egyházi és kolostorkertjei
A Vízivárosban egykor jelentős szerzetesi kertek működtek – többek között a ferencesek és a jezsuiták kertjei –, amelyek a szakrális rendeltetés mellett gyógynövényes és gyümölcsöskerti funkciót is elláttak.
5. A Prímási Levéltár és Palota kertjeinek történeti nyomai
A Prímási Palota mögött kialakított történeti kert rekonstrukciója során számos 18–19. századi növénytelepítési és kertművészeti elem került elő, amelyek a középkori és barokk egyházi tájépítészet rétegeit őrzik.
