„Ez a munka mindannyiunknak kötelessége és ezt a kötelességérzést, a hajlíthatatlan gerincességet, a közösség minden tagjáért való felelősséget beléjük kell oltani. Bátor, jellemes emberekké kell őket nevelnünk, akik nemcsak a maguk, de a köz igazáért is ki mernek állani, s akik az egyesülésnek, szövetkezésnek egy életre harcosaivá lesznek. Az öntudat, a lelkesedés, a szilárd jellem azonban magában még nem elegendő, tudásra is szükség van. Ismerjék meg a történeti magyar műveltség minden igazi értékét, ugyanakkor pedig az emberiség értékeit is” – e sorokat Benda Kálmán 1941-ben írta az akkor már több, mint egy éve működő Tatai Népfőiskola működésében vállalt saját nemes feladatáról. Borsó Tibor, az MZNT elnöke idézte e szavakat köszöntőjében, amikor szólt a Benda Kálmán emléktábla koszorúzásán résztvevőkhöz.
Méltatta nemcsak tudományos, de az alapítói, oktatói munkásságát is. Az emléktáblára koszorút helyezett el Michl József polgármester, Illés Dániel igazgató (Tatai Református Gimnázium), Kecskeméti Árpád az NKE ÁNTK Magyary Zoltán Szakkollégiumának képviseletében, Berta Kristóf, a KGRE Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégiuma tagja, valamint a rendezvény szervezője, a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság részéről Borsó Tibor elnök és Keresztesi József örökös tiszteletbeli elnök.
Az emlékezés tovább folytatódott a délután folyamán, hiszen – ez alkalommal először – emlékkonferencia is kapcsolódott a szellemi előd munkássága előtti tisztelgéshez. A programot a Tatai Református Gimnázium fogadta be, és szintén különleges színfoltként nagyjából 50 diák is helyet foglalt a közönség soraiban.
Az emlékkonferenciát megnyitó szónokok mind utaltak a diákok nagy számú jelenlétére. Michl József például elmondta, hogy Benda Kálmán nevét éppen Dr. Kálmán Attilától, a Református Gimnázium alapító igazgatójától hallotta először. Kérte a fiatalokat, ismerkedjenek meg Benda Kálmán kivételes életútjával, tatai kötődéseivel, és tanuljanak a példájából.
Illés Dániel, az iskola igazgatója is közös nevezőt igyekezett felmutatni az intézmény és Benda munkássága s a Tatai Népfőiskola működése között. Megtudtuk tőle, hogy Dr. Kálmán Attila – közéleti tevékenységei között – Kocsis Lászlóné könyvtárigazgatóval fölkutatta a Tatai Népfőiskola egykori dokumentumait, és 1987-ben a megyei Honismereti Kiskönyvtár sorozatban ki is adták a gyűjteményt.
Borsó Tibor köszöntőjében szintén a diákokhoz szólt főleg, külön kiemelve, hogy az MZNT akár összekötő kapocsként is felfogható, hiszen az előadó szakkollégisták által képviselt egyetemekre valószínűleg számos érettségiző jelentkezik majd évről évre. A konferencia lehetőséget ad tehát a kérdések feltevésére, az egyetemekkel való ismerkedésre is.
Az emlékkonferencia első előadója Berta Kristóf volt, a Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégium tagja, a Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatója a Benda Kálmán doktori disszertációjaként megírt „A magyar nemzeti hivatástudat története” című prezentációjával.
Először Benda és Magyary szakmai kapcsolatáról mutatott be részeteket (mint ismeretes például, a Tatai Népfőiskola vezetésére ez utóbbi szakember kérte fel Benda Kálmánt). Maga az előadás jelentős része a magyar hivatástudat kialakulásának történelmi folyamatáról szólt a XIII. századtól egészen az 1600-as évekig, valamint a nép, a nemzet és a haza fogalmának definiálásáról.
Dr. Veres Zoltán Komárom-Esztergom Vármegye jegyzője Benda Kálmánról mint „a Tatai Népfőiskola első vezetőjéről” beszélt. Kapcsolódott az első előadóhoz abban a témakörben, hogy Benda 1949-ben kénytelen volt hivatását mellőzni, hiszen menesztették állásából, és levéltárosként próbálta megélhetését megtalálni.
Érdekes összefoglalást láthattunk, hallhattunk még a népfőiskolai oktatás történetéről és magyar gyökereiről. Azt mindannyian tudjuk, hogy Nikolaj S. F. Grundtvig dán evangélikus lelkész, költő, történész, népművelő saját hazájában indította el ezt a mozgalmat a 18–30 éves parasztfiatalok korszerű nevelése, oktatása céljából azért, hogy a társadalom teljesebb értékű tagjaivá váljanak. Ám hallottunk-e már arról, hogy Tessedik Sámuel és Wesselényi Miklós hazánkban is már a XIX. században olyan haladó szellemiségű tanintézetet hoztak létre Szarvason és Makfalván, mellyel az egyszerű népet kívánták szellemileg, erkölcsileg és gazdaságilag felemelni?
Utolsó előadóként Kecskeméti Árpádot, az NKE ÁNTK Magyary Zoltán Szakkollégium tagját hallgattuk meg „Magyary Zoltán és Benda Kálmán szakmai kapcsolatáról”.
A két tudós szakmai kapcsolódásainak első intézményi helyszíne valószínűleg a Pázmány Péter Tudományegyetem lehetett, ahol Benda Kálmán tanári oklevelet szerzett, Magyary pedig már akkor a Jog- és Államtudományi Kar dékánjaként működött. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium később mindkettejük munkahelye volt, sőt tudjuk azt is, hogy a Tatai Népfőiskola vezetője, Benda Kálmán több alkalommal is előadóként hívta meg a helyi intézménybe Magyaryt. Előadását egy olyan Benda idézettel zárta, mely egyértelműen kivételesnek minősíti a Tatai Népfőiskolát és annak falai közt végzett oktató-nevelő munkát: „Nem hiszem, hogy az országban lett volna akkor, – a negyvenes évek első felében – még egy megye, amelyik olyan hozzáértő és felkészült paraszti garnitúrát tudott volna kiállítani, mint a Tatai Népfőiskolát végzettek csapata.”
Az emlékkonferencia záróakkordjaként Borsó Tibor elnök átadta Dr. Szabó Dénes főorvosnak az MZNT Hírmondóiból álló gyűjteményes kötetet – elismerésül a nyugalmazott orvos helytörténeti kutató munkásságáért.
Szöveg: Dr. Nagyháziné Szabó Bernadette
fotó: Molnár Mónika
