BESZÁMOLÓ a MZNT nemi esélyegyenlőség projektje alatt megvalósult rendezvényekről

Dátum, helyszín:

2019. június 4. – Komárom – Szőny

A rendezvény címe:

Jó gyakorlat tanulmányi út a KEMENCE Egyesületnél

2019. június 4-én – nem véletlenül a nemzeti összetartozás napján -, hazai és határon túli szakemberek és érdeklődők részvételével valósult meg az a jó gyakorlat tanulmányi út, amelyet a komárom-szőnyi Kemence Hagyományőrző, Gasztrokulturális és Közösségfejleszt Egyesület meglátogatására és programjainak, működésének, bevált és másolható jó gyakorlatainak megismerésére szervezett a tatai Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság jelen női-férfi esélyegyenlőség projektje keretében. A tanulmányi útra népes résztvevői kör érkezett a Felvidékről is, önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek képviselői egyaránt. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kezdeményezést Popovics György, Komárom-Esztergom Megye Elnöke is megtisztelte jelenlétével, s erről sajtócikk is íródott.

Elnök úr megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Duna két partján hasonlóan gondolkodunk, s noha két országhoz tartozunk, terveink, céljaink azonos irányba mutatnak, s ezek sikeres megvalósításához mindkét nem aktív bevonódására szükség lesz. A két ország ugyan azonos történelmi örökséggel látott hozzá a demokratikus újjáépítésnek és nagyjából azonos ütemben halad, mégis vannak olyan területek, amelyekben ez a fejlődés eltér. Többek között a jelen projekt előzetes kutatási eredményeiből is láthatóak területi sajátosságok, regionális egyenlőtlenségek. Az esélyegyenlőség azonban mindkét országban prioritás és minden döntés előtt mérlegelendő horizontális szempont. Elnök úrtól Schmelcz Gézáné Ildikó vette át a szót, aki vendéglátóként köszöntötte a népes egybegyűlt résztvevői kört, ismertette a nap programját, majd bemutatta az egyesületet. Alapos ismertetését hallottuk a kezdeti motivációnak, a családi indíttatásnak, az első elképzelések mozgatórugóit is megismertük, illetve halluk, miként alakult a kezdetben „csak” a Szőnyi Lovasklub köré épülő közösségi kezdeményezéseknek később civil alapokon nyugvó, egyesületi formája. Megismertük alapelveiket, döntéseik hátterét és bepillantást nyerhettünk elért eredményeikbe és jövőbeli fejlesztési terveikbe. Nagy tanulság, hogy az egyesület több lábon áll. Mindennapi tevékenységein túl komoly szakmai munkát végez, szolgáltatásokat nyújt for-profit partnerek részére, akik ezúton meg tudják támogatni azt a hallatlanul sokrétű, a társadalom különböző igényű és szükségletű csoportjaira kiterjedő munkát, amit az egyesület munkatársainak és önkénteseinek segítségével elvégez.

Az EOSA-val ellentétben, ahol egy népes csoport szakmai munkájának eredménye a hatalmas volumen és mélységes emberi kapcsolat, a Kemencének egyetlen komoly humánerőforrása van: az alapító házaspár női tagja. Ildikó kivont karddal halad előre, szavára mindenki tudja a feladatát és az egyesület egy-egy eseményre rendezi sorait, de a többség önkéntes munkát végez. Meggyőző eredmények, ugyanakkor sokkal sérülékenyebb szervezetnek tűnik, mint a több alapsejtből építkező EOSA. Tata környékének azonban az egyik legdinamikusabban fejlődő civil szervezete, messze komolyabb belső hatékonysággal, mint pl. a szintén meglátogatott Háztűzőrző Egyesület. Sokat jelent, hogy az alapító házaspár az üzleti szektorban is jól teljesített, ismeri a piaci elvárásokat és nem altruista módon épít civil szervezetet, hanem szinte tapintható célokkal, irányokkal és ütemekre bontott tervekkel. Hallani fogunk róluk: a jövőben hangsúlyos téma lesz a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása és a szociális farm szövetkezet, erre is felkészültek. 

A tanulmányi út második felében, a telephelybejárás után workshopokat is tartottunk, melyek során a munka-magánélet összehangolásának lehetőségeit, a férfiak és nők egyenlő esélyeinek kérdéseit, a közösségszervezé új útjait illetve a családi minták XXI. századi továbbélésének lehetőségeit jártuk körbe szakemberek vezetésével kisebb csoportokban.