Hm… különleges, nem várt helyzet alakult ki aszerdán lezajlott martosi jó gyakorlat találkozónkon. Lássuk csak, mi is történt! Adott egy szervezet, mely huszonéves fiatalok képzésével, kompetenciafejlesztésével foglalkozik. A többiek (az erdélyi Humán Reform Egyesület, a délvidéki CNESA OMI és a tatai népfőiskola) célcsoportja ez mellett kibővül a közép-, idős- és szépkorúak népes táborával is, felnőtt tanulási, képzési intézményekként. Látszólag a martosi partner a fiatalok oldaláról tudja csak megközelíteni a projekt alapötletét, nem lévén időskorú célcsoportja, nekik szóló képzési tapasztalata.

De! A találkozón, a jó gyakorlatok megbeszélése mellett arra is sor került, hogy a meghívott három huszonéves fiatalember felidézze azon helyzeteket, amikor időseknek segített informatikai kérdésekben. S lám, felszínre bukkantak korábbi tapasztalatok, élmények is (mert hogy voltak!): milyennek is bizonyult, amikor a saját, korosodó szülőknek mutatta be egyikük az okostelefon működését; másikuk a Facebookon vele nyilvánosan „társalgó” időseknek tanította meg, hogyan lehet üzenni egymásnak úgy, hogy nem látja mindenki, csak a címzett. Kiderült az is, hogy igenis kerülhet egy fiatalság fejlesztésével foglalkozó szervezet is abba a helyzetbe, hogy le kell ülnie az idősebb korosztály elért tagjaival a számítógép elé, hogy saját társadalmi feladatát sikerrel elvégezze. Erre példa a szlovák népszámlálás, mely a járványhelyzetben online módon zajlott – vegyes informatikai tudású lakosságot szólítva meg. Aki nem boldogult az online kérdőív kitöltésével, bizony segítséget kért s kapott – éppen ezektől a fiataloktól. Az Élet olyan csavart produkált a rendszerben, melyre meg kellett hozni az ésszerű döntést: a szervezet sosem látott el idősebbeket segítő feladatokat, azok digitális mentorálását, most mégis sor került erre, s szükségessé vált fölkészülni ennek a feladatnak a későbbiekben való maradéktalan ellátására is.

Na, mármost, hogy is állunk tehát az Úr színe előtt? Már nem is csak kettő, de mindhárom projekttag releváns igénye viszi tovább a projektet abba az irányba, hogy igenis meg kell adni időseinknek, szépkorú embertársainknak az igényelt segítséget, támogató mentorálást a digitális világban való eligazodáshoz.        

 S még egy fontos eredmény a nap végére. A fiatalemberek beszámolójuk során sajátos és releváns kulcsfogalmakat is használtak: „türelem”, „kétoldalú akarat”, „élményszerűség”, „nyitottság”, „empátia” „rezonáló képesség”, „meggyőződés”. Vagyis sok tényezőnek együtt kell hatnia ahhoz, hogy kialakulhasson a két generáció közötti közös, eredményes és hosszútávú együttműködés. Az a fiatal, aki egyébként is elkötelezett önkéntesként segít, támogat, másokért dolgozik szabadidejében, csak egy lépésre van egy hasonló új feladatától, könnyebben megnyerhető a nemes ügynek. S ha élményszerűvé tesszük az együtt, a két generáció által eltöltött közös órákat, mélyül az emberi kapcsolat – ám egyúttal szűkül a szakadék is köztük. Létrejön egy egyre szorosabbá váló kötelék: a fiatalok ráéreznek a segítségnyújtás új ízére, értelemmel látják feltöltődni a támogató odafordulást, ott, helyben tapasztalják munkájuk eredményét. Leül egymás mellé két távoli generáció, szót értve egymással, figyelemmel tekintve a másik embertárs igényeire, kérésére, érzéseire.

0

Ezek is érdekelhetik

“Egy év mérlegen” – 2021.08.11., Tata
1. jó gyakorlat találkozó

Dr. Nagyháziné Szabó Bernadette

Vélemény, hozzászólás?