Martos – egy újabb jó gyakorlat találkozó margójára

Hm… különleges, nem várt helyzet alakult ki aszerdán lezajlott martosi jó gyakorlat találkozónkon. Lássuk csak, mi is történt! Adott egy szervezet, mely huszonéves fiatalok képzésével, kompetenciafejlesztésével foglalkozik. A többiek (az erdélyi Humán Reform Egyesület, a délvidéki CNESA OMI és a tatai népfőiskola) célcsoportja ez mellett kibővül a közép-, idős- és szépkorúak népes táborával is, felnőtt tanulási, képzési intézményekként. Látszólag a martosi partner a fiatalok oldaláról tudja csak megközelíteni a projekt alapötletét, nem lévén időskorú célcsoportja, nekik szóló képzési tapasztalata.

De! A találkozón, a jó gyakorlatok megbeszélése mellett arra is sor került, hogy a meghívott három huszonéves fiatalember felidézze azon helyzeteket, amikor időseknek segített informatikai kérdésekben. S lám, felszínre bukkantak korábbi tapasztalatok, élmények is (mert hogy voltak!): milyennek is bizonyult, amikor a saját, korosodó szülőknek mutatta be egyikük az okostelefon működését; másikuk a Facebookon vele nyilvánosan „társalgó” időseknek tanította meg, hogyan lehet üzenni egymásnak úgy, hogy nem látja mindenki, csak a címzett. Kiderült az is, hogy igenis kerülhet egy fiatalság fejlesztésével foglalkozó szervezet is abba a helyzetbe, hogy le kell ülnie az idősebb korosztály elért tagjaival a számítógép elé, hogy saját társadalmi feladatát sikerrel elvégezze. Erre példa a szlovák népszámlálás, mely a járványhelyzetben online módon zajlott – vegyes informatikai tudású lakosságot szólítva meg. Aki nem boldogult az online kérdőív kitöltésével, bizony segítséget kért s kapott – éppen ezektől a fiataloktól. Az Élet olyan csavart produkált a rendszerben, melyre meg kellett hozni az ésszerű döntést: a szervezet sosem látott el idősebbeket segítő feladatokat, azok digitális mentorálását, most mégis sor került erre, s szükségessé vált fölkészülni ennek a feladatnak a későbbiekben való maradéktalan ellátására is.

Na, mármost, hogy is állunk tehát az Úr színe előtt? Már nem is csak kettő, de mindhárom projekttag releváns igénye viszi tovább a projektet abba az irányba, hogy igenis meg kell adni időseinknek, szépkorú embertársainknak az igényelt segítséget, támogató mentorálást a digitális világban való eligazodáshoz.        

 S még egy fontos eredmény a nap végére. A fiatalemberek beszámolójuk során sajátos és releváns kulcsfogalmakat is használtak: „türelem”, „kétoldalú akarat”, „élményszerűség”, „nyitottság”, „empátia” „rezonáló képesség”, „meggyőződés”. Vagyis sok tényezőnek együtt kell hatnia ahhoz, hogy kialakulhasson a két generáció közötti közös, eredményes és hosszútávú együttműködés. Az a fiatal, aki egyébként is elkötelezett önkéntesként segít, támogat, másokért dolgozik szabadidejében, csak egy lépésre van egy hasonló új feladatától, könnyebben megnyerhető a nemes ügynek. S ha élményszerűvé tesszük az együtt, a két generáció által eltöltött közös órákat, mélyül az emberi kapcsolat – ám egyúttal szűkül a szakadék is köztük. Létrejön egy egyre szorosabbá váló kötelék: a fiatalok ráéreznek a segítségnyújtás új ízére, értelemmel látják feltöltődni a támogató odafordulást, ott, helyben tapasztalják munkájuk eredményét. Leül egymás mellé két távoli generáció, szót értve egymással, figyelemmel tekintve a másik embertárs igényeire, kérésére, érzéseire.