Csak a tánc

A múlt héten tartott műhelymunka után több helyütt is találtam módszertani elemzését mindannak, amiről beszélgettünk, de talán a legszebben erdélyi barátaink oldalán sikerült mindazt az élményt és értéket összefoglalni, ami miatt a néptánccsoportok ekkora elemi éltető erővel képesek a közösségek megtartására, formálására, építésére, éltetésére.

Jómagam a 81-as évek elején szerelmesedtem bele a vasvári verbunkba, s azóta sincs menekvésem, de már nem is menekülnék. Zsigeri szinten haz ránk a zene, a ritmus, a tánc, a mozdulat, ha hagyjuk. A somorjai csali Néptáncegyüttesnek előbb mezítlábas alsószoknyás, aprótalpú, ám hangos torkú gyermeke voltam, s itt cseperedtem többedmagammal az Országos Népművészeti Fesztiválon rendre dobogós helyezést elnyerő Kiscsali, majd Nagycsali, végül a Csalló táncosává. S hiába kerestem a helyem tanítóképzős koromban a győri, később a budapesti vagy tatai együttesek valamelyikében, a közösség, amely éltetett, otthon van, a határ másik oldalán. S inkább utazom 100-150 kilométert egy-egy jubileumi estért, mert ott érzem igazán, hogy a részese vagyok annak a csodának, ami történik. 

Minden kisgyermeknek és családnak, akiknek bőre alá költözött a Hogy a csibe, hogy?, azt kívánom, hogy generációkon át őrizzék a lángot és tudják továbbadni családon belül. Nagy érték az, ha még dúdolgatunk, mesélünk, farigcsálunk, s járjuk a táncot régimódra.  

Illés Kádek Kata

Ajánló:
https://muvelodes.net/kozosseg/a-neptanc-oktatasarol-elmelkedve