Currently Empty: $0.00
Beszélgetés Poczik Ernővel a szakmai műhely tapasztalatairól
Az IKSZ Börzéhez kapcsolódó szakmai műhely célja, hogy az iskolai közösségi szolgálat és az önkéntesség kérdéseit a tanárok, a diákok és a fogadó szervezetek közösen gondolják át. A legutóbbi műhely tapasztalatairól Poczik Ernőt, a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság önkéntességgel és ifjúsággal foglalkozó munkatársát kérdeztük.
– Hogyan értékeled a szakmai műhely munkáját?
Mindenképpen pozitívnak látom. Egyrészt azért, mert kicsit visszatértünk az eredeti hagyományokhoz, és valóban a problémákkal foglalkoztunk. A beszélgetés dinamikus volt, minden megszólaló hozzá tudott tenni valamit a közös gondolkodáshoz. Úgy érzem, kirajzolódott egy lehetséges irány, amely mentén tovább lehet lépni.
Egy felhőalapú adatbázis létrehozása például konkrét megoldási lehetőség lehetne. Nem gondolom, hogy ez megvalósíthatatlan lenne, különösen úgy, hogy informatikai segítség is felajánlásra került. Ez egy olyan eszköz lehetne, amely átláthatóbbá és kezelhetőbbé tenné a rendszert.
– Mi volt a műhely elsődleges célja?
A legfontosabb az volt, hogy a három érintett csoport – tanárok, diákok és fogadó szervezetek – megismerjék egymás nézőpontját. Ugyanarról a kérdésről teljesen eltérően gondolkodnak, és egy ilyen műhely kiváló alkalom a nézetek ütköztetésére, valamint egy minimális konszenzus kialakítására.
A közös álláspont az lett, hogy szükség lenne egy újabb, átfogó képzésre az iskolai közösségi szolgálat és az önkéntesség témájában. Jelenleg sok a bizonytalanság: nem mindig világos, milyen tevékenységért hány óra jár, mikor és hogyan lehet elszámolni az órákat, milyen módon lehet a diákokat motiválni. Ezekkel a kérdésekkel sem a tanárok, sem a szervezetek nincsenek mindig teljesen tisztában.
Hasonló képzést 2017-ben már szerveztünk, azóta azonban nem volt ilyen a megyében. Úgy gondolom, erre ismét szükség lenne.
– Hogyan látod az érintettek hozzáállását?
A tanárok részéről sokszor valóban plusz teherként jelenik meg az iskolai közösségi szolgálat, hiszen nincs hozzá közvetlen érdekeltségi rendszer. Elképzelhető, hogy egy motivációs vagy pótlékrendszer segítene ezen.
A civil szervezetek számára ugyanakkor a fiatalok bevonása létkérdés. Az elöregedés komoly probléma. Ha száz diákból akár csak nyolc–tíz megmarad egy szervezetnél, már abból is lehet egy-két olyan fiatal, aki hosszabb távon is elköteleződik. A megújulás és az utánpótlás szempontjából az önkéntesség és az iskolai közösségi szolgálat kulcsfontosságú.
Ahogy minden szervezetnek, úgy nekünk is szükségünk van friss erőre. Az a generáció, amely megalapozta a civil közösségeket, idővel kivonul az aktív munkából. A jövő a fiataloké.
– Milyen volt számodra a műhely hangulata?
Inspiráló. Fontos volt többféle szemléletet hallani, még ha nem is minden érintett kör képviseltette magát. Jó lenne, ha a jövőben több hasonló alkalom lenne, ahol rendszeresen tudunk találkozni és közösen gondolkodni.
Én bizakodó vagyok. A 2026-os évtől sokat várok – bízom benne, hogy ez lehet egy újabb előrelépés éve.
