BESZÁMOLÓ a MZNT nemi esélyegyenlőség projektje alatt megvalósult rendezvényekről

2019. június 15-én hazai és határon túli szakemberek és családok részvételével valósult meg Tánccsoportok és családok a közösségépítésért című műhelymunkánk. A rendezvényt a tatai Ökoturisztikai Központban szerveztük, de helyszínéül szolgált a város több pontja, hiszen a műhely során találkoztunk a tatai Pötörke és Kenderke Népművészeti Együttesek képviselőivel, sőt – mivel a rendezvényt szándékosan erre a hétvégére időzítettük – így a résztvevő vajdasági látogatóknak lehetőségük nyílt betekinteni Tata legnagyobb népművészeti fesztiváljának programjába is. 

Noha a dokumentált műhelymunka csak 6 órán át tartott, a valóságban vajdasági vendégeink már pénteken délután megérkeztek. Két kultúrcsoport szakembereit láthattuk vendégül: az újvidéken működő Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ tánckarvezetőit, valamint projektpartnereinket, a magyarkanizsai Tisza Népművészeti Egyesület képviselőit. Vendégeink három napot töltöttek városunkban, ami alatt számos szakmai és baráti találkozóra kerülhetett sor, hiszen Tata és Magyarkanizsa testvérvárosok. A szombati program az Ökoturisztikai Központban zajlott, de természetesen az esti gálaműsorra már mindannyian átvonultunk a tatai Angolparkba, ahol csodálatos hangulatban zajlott a XX. Tatai Sokadalom Népművészeti Fesztivál, ahol további családokkal, sőt felvidéki népművészeti csoportvezetőkkel is sikerült találkozni.

Az Ökoturisztikai Központban tartott műhelymunka során a kocsi Pároscsillag NE, a Tisza NE , a VMNKK vezetői, illetve a tatabányai Forgórózsa NE vezetője osztották meg egymással tapasztalataikat arról, miként talál egymásra a népművészeti egyesületek közösségépítő igyekezete és a családok igénye a színvonalas kultúrára és az összetartozásra, s hogyan segíti ez a közös munka a nők esélyegyenlőségét a magyar és a szerbiai társadalomban. A vezetők beszámolóikban külön kitértek a szülők áldozatkészségére. Szerbiai partnereink tapasztalata megdöbbentő volt: Újvidéken sok gyermek számára az oktatás már szerb nyelven folyik, így az egyetlen lehetőségük a kultúra ápolására, ha az egyesülethez kapcsolódnak. Az egyik hazai csoport képviselője a könnyeivel küzdve számolt be arról, mekkora megtartó ereje van az együttesnek és hogyan támogatják a hagyományőrző családok a hétköznapokban is egymást annak köszönhetően, hogy a csoportban megismerkedtek. Vigyáznak egymás gyermekeire, bevásárolnak az idősebbeknek, ha azoknak már nehezére esne Tatára utazni. A szemünk előtt bontakozott ki a közösség ereje. A műhelymunka a Pötörke együttes kocsi úti új székházában folytatódott, ahol értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk, s örömmel láttuk, hogy az együttes immár méltó helyen folytathatja munkáját. Kelemen Petra Piroska Tatán élő felvidéki mesemondóval, a két táncoslábú gimnazista fiút nevelő Pölöskei házaspárral és egy autisztikus, de vonószaggató kisfiút nevelő táncoslegény szüleivel, illetve a szervező Kenderke munkatársaival az Angolparkban találkoztunk. A vasárnap délelőttbe még egy tatai Fényes Forrás Tanösvény látogatás is belefért, mielőtt vendégeink a hosszú hazaútra indultak volna. Kár, hogy Magyarkanizsa ilyen messze van!